|
Talpra magyar, hí a haza!
Itt az idő, most vagy soha!
Rabok legyünk, vagy szabadok?
¡Ez ha kérdés, válasszatok! - ¡
Un magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Rabok voltunk mostanáig,
Kárhozottak ősapáink,
Kik szabadon éltek-haltak,
Szolgaföldben nem nyughatnak.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Sehonnai bitang ember,
Ki most, ha kell, halni nem mer,
Kinek drágább rongy élete,
Mint a haza becsülete.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Fényesebb a láncnál a kard,
Jobban ékesíti a kart,
És mi mégis láncot hordunk!
¡Ide velado, gobernado kardunk!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
En magyar név megint szép lesz,
Méltó régi nagy hiréhez;
Mit rákentek a századok,
Lemossuk a gyalázatot!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Hol sírjaink domborulnak,
Unokáink leborulnak,
És áldó imádság mellett
Mondják el szent neveinket.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
|
¡Levántense, húngaros, la patria nos llama!
Es el momento: ¡ahora o nunca!
¿Seremos esclavos o libres?
Aquí está la única opción: ¡decidir!
Por el dios de los húngaros juramos,
sí, juramos,
que nunca más esclavos
seremos!
Hasta ahora, hemos sido esclavos
Y nuestros antepasados están condenados:
Quien vivió libremente y murió,
No puede dormir en la tierra del servicio.
Por el dios de los húngaros juramos,
sí, juramos,
que nunca más esclavos
seremos!
Hombre de nada, aquel que no se atreve a
arriesgarse a morir cuando es necesario,
A quien le importa
más su pobre vida que el honor de la patria.
Por el dios de los húngaros juramos,
sí, juramos,
que nunca más esclavos
seremos!
¡El sable es más brillante que las cadenas
y adorna mucho mejor el brazo!
Y, sin embargo, llevamos cadenas.
¡Nuestras viejas espadas, devuélvanoslas!
Por el dios de los húngaros juramos,
sí, juramos,
que nunca más esclavos
seremos!
Húngaro, este nombre volverá a ser hermoso,
digno de su fama de antaño.
Lo lavaremos de la vergüenza
Cuyos siglos lo han cubierto.
Por el dios de los húngaros juramos,
sí, juramos,
que nunca más esclavos
seremos!
Donde luego se levantarán nuestras tumbas
Nuestros nietos se inclinarán
Y recitando una oración
Repetirán nuestros sagrados nombres.
Por el dios de los húngaros juramos,
sí, juramos,
que nunca más esclavos
seremos!
(traducción Jean Rousselot)
|